Becslések szerint az élelmiszer-hulladékok tehetőek felelőssé az üvegházhatású gázok kibocsátásának 8%-áért. A jövő népességének megtartása érdekében fenntartható rendszerre van szükség, mely képes ellátni a globális közösséget, miközben enyhíti az éghajlatváltozás hatásait. De javíthatjuk-e úgy a fenntarthatóságot, hogy közben a gazdasági fejlődést is támogatjuk?
A élelmiszer-hulladék globális kezelése segít a klímaváltozás elleni harcban (a kidobott élelmiszer önmagában felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának kb. 8%-áért), csökkenti környezeti hatásainkat és megőrzi a természetes erőforrásokat a jövő generációi számára. De az élelmiszer-pazarlás kezelése nemcsak makroszinten hasznos: az egyes vállalatok, gyártó cégek és háztartások pénzt takaríthatnak meg és árrésüket növelhetik azáltal, hogy biztosítják, hogy ami a gazdaságokat elhagyja, az az asztalra is kerül.
Az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem előnyeit a gyártó cégek alulértékelik
Az élelmiszer-pazarlás eredménytelensége magától értetődőnek tűnhet, ami gondolkodásra késztet bennünket, hogy sok vállalkozás miért nem tesz többet a problémában betöltött szerepének csökkentése érdekében. Ennek egyik lehetséges oka, hogy az élelmiszer-veszteség és -pazarlás költségeit nehéz számszerűsíteni, mivel ezek általában a működési költségvetésekben vannak elrejtve, az ellátási láncban a különböző szereplők között oszlanak meg, vagy egyszerűen az üzleti tevékenység költségeiként fogadják el őket. Egy másik lehetséges ok, hogy a pazarlás olyan mélyen beépült a globális élelmiszerrendszerünkbe, hogy hatékony kezeléséhez gyakran előzetes, hosszú távú befektetésekre van szükség, melyek eredménye csak idővel jelentkezik. Míg a vállalatok vonakodva adnak ki pénzt ennek a problémának a megoldására, a tanulmányok azt mutatják, hogy megéri a befektetés: egy 17 ország 700 élelmiszergyártó cégével végzett felmérésben azt találták, hogy az üzemek 99%-ának pozitív hozadéka volt az élelmiszer-veszteség és -pazarlás megfékezésére irányuló befektetéseiknek. A vállalatok fele minden egyes elköltött dollár után több mint 14 dollár megtakarítást ért el1. Ilyen pénzügyi potenciál mellett tényleg nincs okunk halogatni a konkrét lépéseket.
Az élelmiszerek gyártásához használt baktériumkultúrák (élelmiszerkultúrák) támogatják élelmiszer-pazarlás elleni harcot az egész értékláncban
A bioprotektív hatással rendelkező élelmiszerkultúrák felveszik a harcot a kórokozókkal, késleltetik a romlást, ami frissebb és hosszabb ideig élvezhető terméket eredményez. Ezek az élelmiszerkultúrák mesterséges összetevők felhasználása nélkül hosszabb eltarthatósági időt biztosítanak, ami az értékláncban az élelmiszer-veszteség csökkentéséhez vezethet. A kérdés, hogy mennyi élelmiszer-veszteség kerülhető el ezeknek a kultúráknak az alkalmazásával? Egy hatástanulmányt2 dolgoztak ki annak tesztelésére, milyen hatása lenne a bioprotektív hatású élelmiszerkultúrák hozzáadásának az összes Európában gyártott joghurthoz. A tanulmány, melyet a Wageningeni Egyetem és a WRAP UK szakértői tekintettek át, megállapította, hogy csak Európában 30%-kal csökkenthető lenne a joghurthulladék, ami 520 000 tonnával kevesebb CO₂ -kibocsátást is jelentene.
Az élelmiszer-veszteség elleni küzdelem a Chr. Hansen stratégiai fókuszterülete
Nekünk a Chr. Hansennél az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem alapvető komponense fenntarthatósági célkitűzéseinknek, és az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemhez hozzájáruló élelmiszerkultúrák kifejlesztésébe fektetett munkánk stratégiai szempontból kiemelt fontosságú terület. Mivel munkánk nagy részét a tejiparral való együttműködés teszi ki, fenntarthatósági célkitűzéseinket erre a területre összpontosítottuk, és elköteleztük magunkat amellett, hogy 2025-ig kétmillió tonnával csökkentjük a joghurthulladékot. A tejiparra jellemző a nagy forgalom, a törékeny ellátási láncok és a viszonylag rövid eltarthatósági idő, ami jelentős mértékben hozzájárul a globális élelmiszer-pazarláshoz és -veszteséghez. Az Európai Unióban az összes joghurt akár 17%-át is elpazarolják minden egyes évben, ami évente 1,5 millió tonna joghurtot jelent3.
Az előttünk álló kihívások jelentősek, de némi kreativitással és a természetből származó inspirációval ezek a kihívások izgalmas lehetőséget hordoznak az innovációra és a bevett szokások megkérdőjelezésére. Hisszük, hogy képesek vagyunk megfelelni a feladatnak, és várjuk, hogy kivehessük részünket egy olyan élelmezési rendszer kiépítéséből, mely képes fenntartani magát és táplálni mindannyiunkat.
1 World Resources Institute, 2011/2012
2 World Resources Institute, 2019 (https://wriorg.s3.amazonaws.com/s3fs-public/reducing-food-loss-waste-global-action-agenda_0.pdf)
3 Qbis, 2016 (impact-study-on-food-waste.pdf)
